Neves személyek

Bihari János (1764-1827)

   Mózsi Ferenc, pedagógiai szakíró, tanár írja: „Nagyabony község valamelyik vályogviskójában született Bihari János 1764-ben. Nyomorral teli gyermekkorát Nagyabonyban, serdülő éveit Bőnyben (Győr-Sopron-Moson megye) töltötte. Koraérett ifjú volt, tizennyolc éves koréban már meg is nősült. Banyák Simonnak, a híres dunaszerdahelyi cimbalmosnak lányát, a szépséges Évát vette feleségül. Így került apósa bandájába Bihari és minden valószínűség szerint életének ebben az időszakában Dunaszerdahelyen válik igazán mesterévé hangszerének. Ezt bizonyítja az is, hogy csakhamar ő lesz a zenekar prímása. Apósa halála után harminchárom éves korában megalakítja kiváló zenészekből álló öttagú bandáját és bejárja vele az egész országot. Ezernyolcszázhuszonnégyben egy utazás alkalmával kocsija felborult, eltöri karját és ezzel derékba törik magasra ívelő pályája. ...A nagyabonyi, szerdahelyi, bősi lakosok, a nép dalai csengtek a fülében, amikor muzsikált. Munkásságának értékét az adja meg, hogy megtalálta a kapcsolatot a nép dalaival...” (A Hét, 1958. szeptember 7.)
   Bihari János a csallóközi nép dalait szólaltatta meg a pozsonyi országgyűlésen 1811-ben, majd Bécsben ejti ámulatba azokat, akik hegedűje gyönyörű hangját hallgatják. A verbunkos magyar nemzeti muzsikává válik keze alatt, amelyet később Liszt Ferenc és Erkel Ferenc fejleszt művészi színvonalú, sajátos magyar nemzeti zenévé. Muzsikája dinamikus erejű, amellyel a Bécsben elő magyar hazafiakban táplálja a szabadság lángját és fokozza bennük a bécsi udvar elleni mély ellenszenvet.
   Széchényi István naplójában írja: „Ennek a halhatatlan Biharinak őse bizonyára karmester volt Attila udvarában.” Kazinczy Ferenc így emlékezik a híres cigényprímásról: „Ameddig csak magyar zene lesz, Bihari úgy fog élni a hálás emlékezetben, mint a magyar verbunkos tánczene vitathatatlanul legnagyobb költője.” A Bihari teremtette verbunkos zenéjéből kiérezte a nemzet, a magyar népi zene hangját, a kuruc dalok emlékét és a szabadság lelkesítő erejét. Ez a magyarázata a dalköltő, az ördöngős kezű prímás népszerűségének. Nem bizonyított feltevés szerint a Rákóczi-nótának és a Rákóczi-indulónak is ő a szerzője.
Bihari János 1827-ben hunyt el, oly szegényen, hogy a temetkezési költségeket néhány jótevő volt kénytelen fedezni.
Bihari János születésének 200. évfordulójáról ünnepélyes keretek között emlékezett meg szülőfaluja, a nagyabonyi művelődési ház homlokzatán 1964-ben emléktáblát lepleztek le.
   Bihari János születésének és halálának évét és napját számos cikkíró tévesen közli. A budapesti Akadémia Kiadó gondozásában megjelent adat hiteles; Nagyabony, 1764. 10. 21. — Pest, 1827. 4. 26.

Kuczman Évax

   Šuranová Kuczman Éva 1946. április 24-én született a Dunaszerdahely melletti Nagyabonyban. Innen indult el „hódító” útjára, amely egészen a müncheni olimpiai játékokon szerzett bronzéremig vezetett. Göröngyös volt ez az út, hiszen kisiskolásként naponta beutazott a városba, a tanítás után keményen edzett, majd az utolsó vonattal tért haza. Legtöbbször otthon sem a pihenés, hanem a munka várta: segítenie kellett a háztartásban, s még a kapanyelet is meg kellett fognia... Mindezek ellenére szívesen emlékszik vissza ezekre az évekre:
- Azért, hogy sportolni kezdtem, egész életemben hálás leszek Jozef Kmeť testnevelő tanáromnak. A sport fanatikusa volt és magával ragadta tanítványait is. Sokoldalú sportolókat nevelt és így utólag el kell ismernem, sikereseket is. Az óráin a sízésen és az úszáson kívül mindennel foglalkoztunk. Segítségével készültem fel és vettem részt 1961. május 25-én a hagyományos Duna menti atlétikai versenyen, ahol mindent megnyertem, amiben elindultam. Akkor láttam először például gátfutást, de megnyertem, miként a távolugrást és a 60 méteres sprintet is. E verseny után döntöttem az atlétika mellett, így egy másik edzőhöz, Pápay Lászlóhoz kerültem, aki speciálisan atlétákkal foglalkozott. Sokat kaptam tőle szakmai téren, pedig nem voltam könnyű eset. Nem szerettem az egyhangú, kemény edzéseket, mert játékos természetű voltam. Az edzések után előszeretettel csatlakoztam azokhoz, akik valamilyen labdajátékot játszottak; főleg a kosárlabda...
   A tizenöt éves, higanymozgású tinédzserből hamarosan nemzetközileg elismert, sokoldalú atléta lett. Igaz, akkor már Pavol Glesk irányította a felkészülését.
Tizennyolc évesen volt először válogatott és harminchárom esztendős korában mondott búcsút az aktív sportolásnak. Šuranné Kuczman Éva csúcsa a 200 méteres síkfutásban a mai napig érvényes. (1996!)